Ugrás a tartalomhoz

Hirschler Imre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hirschler Imre
A Budapest folyóirat 1987. évi januári számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1987. évi januári számában
Csigó László felvétele
Született1906. november 1.
Győr
Elhunyt1989. február 27. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSugár Éva
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozása
  • szülész
  • nőgyógyász
  • orvostörténész
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1930)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hirschler Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hirschler Imre (Győr, 1906. november 1.Budapest, 1989. február 27.) magyar szülész-nőgyógyász, kórházi főorvos, több szakmai tanulmány és népszerű ismeretterjesztő mű szerzője.

Pályája

[szerkesztés]

Apja, Hirschler Miksa kiskereskedő volt, aki az első világháborúban orosz fogságba esett, ahonnan 1918-ban betegen tért haza és 1924-ben meghalt. Anyja Rechnitzer Jozefa volt, Rechnitzer Ignác módos gabonakereskedő lánya. Két bátyja volt, akik felnőtt korukban Angliában telepedtek le. Testvéreivel és édesanyjával a családfő halála után hadisegélyből éltek. Középiskolai tanulmányait a budapesti Zrinyi Miklós Reálgimnáziumban végezte, majd egy országos tanulmányi versenyen a görög nyelv díjazottjaként felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1930-ban orvosi oklevelet szerzett. 1934-ben szülész-nőgyógyász szakvizsgát tett. 1930 és 1937 között a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházának belgyógyászati, egy év után a nőgyógyászati osztályán dolgozott segédorvosként, 1934-től alorvosként. Kinevezése lejártával a kórház tudományos munkatársa maradt. Az 1930-as években kapcsolatba került Weil Emillel és a Vörös Segély orvosa lett, s csatlakozott a KMP-hez. 1941-ben feleségül vette Sugár Évát, akitől három gyermeke (Richárd, Róbert és András) született. 1943–1944-ben a légós munkaszolgálatnál volt beosztva.

1945 után előbb a Szent Rókus Kórháznak, majd 1946 júniusától az Uzsoki Utcai Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának volt osztályvezető főorvosa. 1950-től 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig a Központi Állami Kórház[1] szülészeti és nőgyógyászati osztályát vezette. Időközben (1952 és 1955 között) a János Kórház I. számú Szülészetének élére is kinevezték, illetve 1954 februárjától 1955 áprilisáig Koreában dolgozott a magyar orvoscsoportok egyik vezetőjeként.

Több nemzetközi szakmai rendezvényen tartott referátumokat elsősorban a nővédelem és a születésszabályozás témaköreiben. Párizsban az első szexológiai szimpózium előadója volt. Mint orvostörténész is jelentős. Markusovszky Lajosról és Semmelweis Ignácról szóló tanulmányai forrásértékűek.

Hirschler Imre jelentős ismeretterjesztő tevékenységet folytatott: nevéhez fűződik a hatvanas-hetvenes évek legnépszerűbb nemi felvilágosító könyveinek megjelenése. Az első ízben 1958-ban, majd számos további alkalommal kiadott A nők védelmében című mű összesen több mint félmillió példányban került a boltokba.

Több éven át tagja volt a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének, a Magyar Nőorvosok Társasága Vezetőségének, az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete vezetőségének és Magyar Partizán Szövetségnek. Munkásságát számos szakmai és állami kitüntetéssel honorálták.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A nők védelmében (Magyar Vöröskereszt, 1958; SZÖVOSZ, 1959: Medicina Kiadó, 1965, 1969)
  • Amíg az ember megszületik (szerző: Dr. Neubauer György, lektor: Dr. Hirschler Imre, Medicina, Budapest, 1960)
  • Szülőszoba, tessék belépni! (Medicina Kiadó, Budapest, 1962–1984) ISBN 963-241-159-5
  • Nemcsak nőkről – nemcsak nőknek (Kossuth, Budapest, 1984) ISBN 963-09-2387-4

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Kiváló munkás (1950)
  • Kiváló orvos (1953)
  • Munka Érdemrend (1955)[2]
  • Partizán Emlékérem (1955)
  • Koreai Érdemrend II. fokozata (1957)
  • Állami Zászló Érdemrend II. fokozata (1958)[3]
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1975)[4][5]
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A „Kútvölgyi”
  2. Magyar Közlöny, 1955. július 27. (81. szám)
  3. Magyar Közlöny, 1958. április 27. (28. szám)
  4. Magyar Közlöny, 1966. november 6. (69. szám)
  5. Magyar Közlöny, 1975. február 10. (8. szám)
  6. Magyar Közlöny, 1981. november 14. (68. szám)

Források

[szerkesztés]